A tökéletes kacsacomb

Csak kacsacomb legyen, a többit megvesszük, mondta volna Móric ükapám, ha arról kérdeztem volna, hogy mi a legfontosabb az életben. De soha nem találkoztunk, így nagyon valószínű, hogy teljesen mást tartott volna fontosnak elmondani az élet nagy dolgairól. A kacsacomb csak nekem fontos. (A libacomb is lehet tökéletes.)

Tegnap ősz lett, itt az idő, amikor már jól tud esni, ha bekapcsoljuk a sütőt. Süthetünk persze bármit, de a kacsacombbal egyszerűen nem lehet mellélőni.

Milyen combot vásároljunk?

A kacsamellel ellentétben, a nagy méretű combok is elképesztően finomak. Én ennek ellenére kacsát inkább a szupermarketben szoktam vásárolni, a vákuum-csomagolt, tálcás, viszonylag pici, úgynevezett fiatal pecsenyekacsa combot. Azért ezt, mert ebből a gyerekeknek és nekem is elég egy, és általában a férjem is beéri ennyivel, vagy ha nem, akkor megeszik kettőt. Viszont a nagy, piaci, hízott kacsákból származó combokból mindig sok marad a csonton, amit aztán nekem kell leszedegetni, és másnap szendvicsbe csomagolni, ami persze nagyon finom, de macerás.
Ha mégis nagyobb combokat veszek, akkor azt sütés előtt megszurkálom, hogy a zsír könnyebben ki tudjon sülni a vastag zsírból.

A jó kacsacombhoz igazából csak idő kell

Persze a combon kívül, mert ha az nincs, akkor nem sokra megyünk a temérdek időnkkel. Lehet persze fűszerezni, forgatni ekkor és akkor, mindenfélét mellé pakolni, de ha nem sütjük megfelelő ideig, akkor az egész semmit sem ér. Az időtől omlik le ugyanis majd a hús a csontról, méghozzá még az előtt, hogy komolyabban megnyomtuk volna a villával.

A ropogós bőrhöz nem árt egy kis plusz hő sem

Ha megfelelően hosszú ideig sütöttük a kacsacombot, akkor a végén eljön a pillanat, amikor oda kell figyelni arra, hogy a puha, omlós húst ropogós, vékony, illatos, és jóízű legyen a bőr fedje. A ropogósságot pedig a hőfoknak köszönhetjük, amit az utolsó húsz percben beállítunk.

Alaprecept

• 4 db pecsenye kacsacomb
• só, bors
• 2 fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kk kakukkfű
• 1,5 dl folyadék (bor, alaplé, vagy víz)

• 2 csillagánizs
• 10 szem szegfűszeg
• 5 szem kardamom

• vagy

• 1 kk köménymag
• 1 csili apróra vágva
• 1 szál rozmaring

• vagy

• diónyi gyömbér gyufaszálra vágva
• 1 narancs krumplihámozóval lefejtett héja
• 1 narancs leve
• 1 ek méz
• 1 darabka egész fahéj

Így készül:

Miután alaposan megtisztítottam a kacsacombokat a benne maradt tollaktól és tokoktól, leöblítem. Tudom, hogy a baromfit sokan veszélyesnek tartják leöblíteni, de a víziszárnyast egyszerűen muszáj. A kacsát alaposan bedörzsölöm sóval, borssal és kakukkfűvel. A kakukkfüvet lehet rozmaringra vagy zsályára cserélni, de mi a kakukkfüvet szeretjük nagyon.
Letakarom a combokat, és egy órát pihentetem. (Nyáron, amikor nagyon nagy a meleg, akkor a biztonság kedvéért beteszem a hűtőbe.)
Egy akkora tepsibe, amiben a combok elférnek, beleszórom a vékonyra szeletelt fokhagymát, és mellé dobom a félbevágott hagymát. Öntök bele egy ujjnyi bort (vagy alaplét, vagy vizet) és beleteszem azokat a fűszereket, amihez éppen kedvem van. Ez most egy pár szem kardamom, csillagánizs, és szegfűszeg volt, de lehet bármi, a köménymagtól kezdve a narancshéjig, a csilin át bármi.

A combokat bőrével felfelé teszem a tepsibe, letakarom fóliával, és betolom a sütőbe, 200 fokra.

40 perccel később leveszem a fóliát, és további 60 percig sütöm a kacsacombokat. Az utolsó 40 percben 5-10 percenként meglocsolom a kacsacombokat a saját zsírjával.

Az utolsó 10 percben 10 fokot emelni szoktam a hőmérsékleten, hogy még ropogósabb legyen a bőre, de erre csak akkor van szükség, ha úgy látjuk, hogy elbír még egy kis pirítást. Vannak olyan sütők, ahol így elégetnénk a húst.

Bevagdosni tilos!

Fontos, hogy a kacsacombokat nem szabad bevagdosni, mert annak ellenére, hogy így nyerhetünk 15 percet a sütésen, sokkal kevésbé lesz puha a hús, és elkezd kiszáradni. Lehet, hogy nem rossz a végeredmény, de lehetett volna sokkal jobb is.

Ha pedig igazán jót akarunk magunknak, akkor szánjunk rá fél napot, én konfitáljuk a kacsát