Tökéletes falafel

Tizenöt éve tartozom a tökéletes falafel receptjével, akkor kezdtem ugyanis írni a blogot. Épp itt az ideje, hogy megosszam. Mai napig emlékszem az elsőre. Mármint az első falafelre. Jeruzsálemben ettem 1992-ben, jemenita zsidók sütötték, és semmihez nem hasonlított, amit addig kóstoltam.

Jobban ízlett, mint a hummusz, de azért nem voltam meggyőződve róla, hogy ez jó. Szemben a thinával (tahini) amivel azonnal szerelembe estem, a csicseriborsóból készült ételek igencsak kívül álltak a komfortzónámon. Viszont volt egy hatalmas előnyük, amit egy tizennyolc éves fiatal se tudott figyelmen kívül hagyni: a falafel olcsó volt, laktató, és annyi minden mást adtak hozzá – gondolok itt a rengeteg salátára, hogy minden nap ettem egy hummusz, pita, falafel hármast. Ezzel jól is laktam egész napra, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem csak megszerettem, de az egyik kedvencem is lett.

Majdnem szakítás lett a falafel vita vége

Magyarországon viszont hiába kerestem jót, mindenhol borzalmas volt, inkább egy fűrészporos golyóra hasonlított. Amikor megismertem a férjem, és már igencsak szerelmes voltam, kiderült, hogy ő utálja a falafelt, szerinte a kelbimbóra hasonlít, és nem is érti, mit lehet ezen szeretni. Két lehetőségem maradt: vagy azonnal szakítok, vagy kikísérletezem a tökéletes falafel receptjét, és ha az sem ízlik neki, akkor marad az első lehetőség, de legalább megadtam neki az esélyt. 24 éve házasodtunk össze…

A falafel egyetlen „titka”, hogy száraz csicseriborsóból készül. Miután kellő ideig ázott a vízben, pont megpuhul annyira, hogy a késes aprító megbirkózik vele, és tökéletesen puha, szaftos falafelgolyók sülnek ki belőle. Kell hozzá még egészen kevés csicseriborsó liszt is, de mivel az nekem szinte mindig elfogy, ezért az estek szinte száz százalékában búzalisztet teszek bele, és egy Tel-Avivi büfés srác elárulta, hogy ők is, szóval használjátok ti is bátran!

Koriander gyűlölők természetesen cserélhetik utálatuk tárgyát további petrezselyemre.

És akkor a recept:

• 50 dkg száraz csicseriborsó egy éjszakára beáztatva
• 2 tk szódabikarbóna az áztatóvízbe
• nagyobb csipetnyi sütőpor
• 1 közepes fej vöröshagyma egészen apróra vágva, esetleg reszelve
• 4 gerezd fokhagyma reszelve
• ½ csokor petrezselyemzöld (csak a levelek)
• ugyanannyi friss korianderzöld
• 2 ek csicseriborsóliszt, esetleg sima búzaliszt
• 1 ek őrölt római kömény
• ½  ek őrölt koriandermag
• só, bors

A csicseriborsót beáztatjuk egy éjszakára, de akár egy egész napra is a szódabikarbónás vízbe. Szűrjük le, picit érdemes le is öblíteni, és konyharuhán áttörölgetni, majd az összes többi hozzávalóval a késes aprítóba tenni és nagyon alaposan egészen apróra vágni.  

Akkor jó, ha belenyúlva és összenyomva nem hullik szét, hanem egyben marad a massza. Szerintem a tökéletes falafel egyik titka, hogy jól össze legyen vágva. Ettől maradnak majd egyben a falafelgolyók.
Ezután érdemes még fél órát pihentetni, és csak utána formázni és sütni. Mindig fagyiskanállal porciózom ki a masszát, így egyformák lesznek a golyók és garantáltan egyszerre sülnek meg, nem kell erre is figyelni.

Miután kiporcióztam, még a két tenyerem között megformázom, hogy jobban össze legyenek nyomkodva, majd forró, bő olajban megsütöm. Nem szabad spórolni az olajjal, akkor jó, ha vagy egyszer se, vagy csak egyszer kell forgatni.

A tökéletes falafel mindig friss! Mivel keveset sütni nem érdemes belőle, akkor a legjobb, ha legalább négyen eszitek, vagy növelve az adagot, akár sokkal többen is. Természetesen meg is lehet melegíteni, de az már nem olyan. Mikrózni szerintem felejtős, a gőzsütők regeneráló programja viszont egész jó megoldás, ha mégis marad belőle.

Mit együnk a falafel mellé?

Tulajdonképpen egy egyszerű saláta is megteszi, de ha igazán jót akarunk, akkor hummuszt, padlizsánt, valamilyen joghurtos öntetet, sőt, savanyított hagymát és csilipaprikát is kínáljunk mellé!