Mindig télen sütjük a lángsüti névre hallgató omlós, szilvalekváros süteményt, de a lekvárt néha mákra, néha dióra cseréljük. Nem egy bonyolult történet, a formázása viszont különleges, ezért a vendégek mindig nagyon szeretik.
Neve nyilván a formájából következik, ami gyertyalángot idéz, így még az egészen kevés képzelőerővel bíró ismerősök is azonnal rávágják, hogy nahát, valóban pont olyan, mint egy gyertyaláng, így lett belőle lángsüti.
Gyerekkoromban még főleg almával töltöttük, de az az igazság, hogy pudinggal, sőt, túróval is finom, pedig linzert mifelénk ritkán töltünk ilyesmivel. Csokoládéval még nem próbáltam, pedig tegnap pont erre mutatkozott igény. Majd a jövő héten!
Egy adagnyi tésztából tizenhat lángsüti lesz, de szerintem érdemes rögtön duplázni a mennyiséget: először is a kész süti pár napig minden további nélkül eláll, másodszor soha nem száradt még ránk!
Lángsüti (16 darabhoz)
25 dkg sima liszt
1 ek sütőpor
1 nagy csipet só
5 dkg porcukor
1/2 narancs reszelt héja
9 dkg puha vaj
1 közepes tojás
1/2 dl tej
A töltelék:
jóféle, sűrű szilvalekvár
apróra vágott mogyoró (dió, mandula, bármi)
A lisztet szitáljuk össze a sütőporral, a sóval és a porcukorral. Keverjük hozzá a narancshéjat, majd gyúrjuk össze a vajjal, tojással és a tejjel.
A tésztát osszuk két részre, és nyújtsuk vékony körré.
A köröket derelyevágóval vágjuk 8 egyforma cikkre.
A cikkekbe szintén derelyevágóval vágjunk 2-2, az oldalával párhuzamos csíkot úgy, hogy a körcikk gömbölyödő aljától kb. 4 centire vége legyen a vágásnak. (Lásd fotó!)
Tegyünk a cikkekbe kb. egy evőkanálnyi szilvalekvárt, amit szórjunk meg mogyoróval, majd hajtsuk rá a tésztát mindkét oldalról úgy, hogy a lángok hegye csúcsos legyen, a lekvár pedig picit látszódjon.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt sül szép pirosra. Szórjuk meg porcukorral.
Vélemény, hozzászólás?