Ez egy menthetetlenül huszadik századi torta, amit nevezhetnénk akár retrónak is, de attól jóval régebbi a recept. Valamikor a huszadik század első negyedében került hozzánk, és hiába sütöttem évekig vajjal, be kellett látnom, hogy nem jobb tőle (egészségesebb valószínű, de a torta és az egészség nem feltétlenül járnak mindig együtt). Ha egy macesztorta kakaós, rumos, diós akkor nagyon valószínű, hogy dédanyánk margarinnal, vagy egyenesen „Ceres sütőzsírral” készítette, bár ez utóbbi nem napraforgóból, hanem kókuszzsírból készült már száz éve is. Az ízén semmit nem javított…
Egy héttel később a legjobb!
Szóval itt ez a torta, amiért a családunkban mindenki odavan több generációra visszamenőleg, ami egyáltalán nem trendi, még csak nem is különleges, viszont nagyon finom. És ha ez mind nem elég, akkor el kell mondanom, hogy frissen alig ér valamit. Érlelni kell a hűtőben. Akkor a krém és a piskóta tökéletesen összeillik, tapad egymáshoz, szinte egymás részei lesznek. A nyolcnapos ünnep utolsó napjaiban elővenni a legfelső polcról, megvágni, és rájárni. Pici, vékony szeleteket vágni belőle:
Á, nekem elég egy hajszálvékony macesztorta, nem vagyok éhes (de az sűrűn jöjjön ám!)
Amikor győzött a vaj a margarin felett
Évekig sütöttem ezt a tortát vajjal. A vaj finom, jó illatú, a vaj egészséges. A margarin ezzel szemben furcsa szagú, finomnak egyáltalán nem mondható, és már csak nagyon kevesen gondolják egészségesnek. Viszont vajjal nem olyan volt, mint gyerekkoromban. Természetesen nem volt rossz, sőt, az is lehet, hogy jobb, de mindenképp más. A kakaós, rumos, és diós macesztorta ugyanis margarinnal az, amit megszerettünk.
Hazudhatom, hogy a sok kakaópor, a finoman pörkölt dió, a jóféle rum és a cukor mellett nem is lehet érezni a margarint, de magamnak minek hazudjak?! Tavaly óta viszont megint margarinnal sütöm, és boldogan esszük: kicsit visszarepülünk az időben, és persze az sem mellékes, hogy a széder esti vacsora zárófogása lehet így mindnyájunk boldogságára.
Ennyi mentegetőzés után jöjjön a recept!
Kakaós, rumos, diós macesztorta
A piskóta teljesen ugyanaz, mint a sós karamellás mascarponés macesztorta piskótája.
A krém:
500 g margarin (legyen teljesen kazeinmentes ha lehet)
200 g dió
3 kicsi tojás
4 ek holland kakaópor
8 ek cukor
50 ml rum
A tojásokat elkeverjük a cukorral, az előzőleg megpirított, majd apróra vágott dióval, majd a kakaóporral. Alacsony lángon felfőzzük, majd belekeverjük a margarint, végül a rumot is. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Másnap a piskótát három vagy négy lapra vágjuk, a masszát pedig elektromos habverővel könnyű, habos krémmé verjük, végül megtöltjük vele a tortát. Legalább két napot, de akár egy hetet is érleljük a hűtőben, mielőtt felszeleteljük.
Vélemény, hozzászólás?