Kisdolgozat a vadas marháról

A vadas a köznyelv szerint egyenesen vadas marha, sőt vadasmarha. Hogy a marha mely részéből készül, az a megnevezés szerint szinte mindegy is. Nyilvánvaló okokból kevesen készítik már magas hátszínből, de marhanyelvből se, pedig úgy aztán nem is annyira drága, cserébe viszont elképesztően finom. Személyes kedvenc még a vadas libamellből, de erről a receptről is azt gondolom, hogy nem 2022 kompatibilis. Hacsak nem vág valaki éppen libát a napokban. És ha már vadas, akkor érdemes kipróbálni az Eszterházy rostélyost is!

A családi vadas receptet – aminek semmi köze a vadashoz – viszont akár kóser is lehet, már megírtam a Fűszer és Lélek zsidó szakácskönyvben, úgyhogy dolgozatom elején le kell szögeznem, hogy ez a munka nem ősi családi recepten alapul, de távoli majdnem rokonok azért csak felbukkannak majd benne.

Vadas az Ínyesmester szerint

1932-ben Magyar Elek rögtön azzal indít, hogy máshogy hívja a manapság megszokottól, sőt, francia nevén is megadja az ételt:

Marhagerinc (Cote de boeuf) vadmártással

Szeletekre vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret, 1-2 babérlevelet, pár szem borsot, kevés citromhéjat és még kevesebb karikára vágott hagymát, sósvízben megfőzünk. Ha megfőtt, kellően megecetezzük és leforrázzuk vele a marhagerincet („magas” hátszín). Az este leforrázott hús másnap délben már használható. A páclé egy részével együtt sütjük meg, egy kanál zsír hozzáadásával. Ha megsült, a pácléből kivesszük a babérleveleket és a borsszemeket és átpasszírozva 3-4 kanál tejföllel, pár pirított kockacukorral barnamártást csinálunk belőle, amit tálaláskor ráöntünk a fölszeletelt húsra.

Tehát, pácolunk, majd egyben sütjük a hátszínt, végül csak leöntjük a húst a vadas mártással.

Tejfeles ököruszály

Ehhez képest Podruzsik Béla 1930-ban tejfeles ököruszálynak nevezi, de minket ilyen aprósággal nem téveszt meg, így is úgy is ráismerünk a vadas marhára!

Tejfeles ököruszály

Személyenkint 35-40 deka nyershús szükséges hozzá. Az ököruszályt egészben másfélórán át kiáztatjuk hideg vízben. Azután az ízeknél kisebb darabokra vágjuk, ruhán leszárítjuk. Serpenyőbe egy kanál zsírt adunk, a forró zsírban a húsdarabokat hirtelen egy kissé átsütjük, azután az átsütött húst lábasba rakjuk, annyi csontlevet vagy vizet öntünk rá, hogy ellepje és letakarva forraljuk. Körülbelül egyóra múlva a serpenyőben maradt zsírhoz kevés füstöltszalonnát adunk a bőrrel együtt apróra vágva, úgyszintén beleadunk karikára vágva félsárgarépát, két petrezselyemgyökeret, egy zellert, két hagymát. A sütőben mindezt többszöri keverésközt jól megpároljuk. Közben meghintjük a zöldséget egy kanál liszttel, és ha mindez jóbarnára pirult, hozzáadjuk a húshoz. Ha szükséges, kevés vizet öntünk hozzá, sózzuk, egy babérlevelet, néhányszem borsot adunk bele és tovább pároljuk. Ha megpuhult a hús, tejfelt adunk hozzá, citromhéjat, citromlevet, késhegynyi mustárt, néhány szem összevágott capribogyót. Egy negyedóráig még pároljuk, a mártást finom szőrszitán áttörjük, a húsra öntjük, újból felfőzzük és feladjuk. Mellé zsemlyegombócot vagy makarónit, vagy vajasmetéltet adunk. A húsnak egész puhának kell lenni. A párolása eltart három-négy óra hosszat is.

Babi néni szerint viszont…

Babi amolyan félig rokon volt, akiről szerintem senki nem tudta igazán, hogy valóban köti-e valamilyen vérségi kapocs a családhoz, vagy csak minket választott valaha. Minden esetre nagyon kedves nénike volt, és a vadas marhája jó eséllyel pályázhatott a világbajnoki címre.

Ezzel nyilván tisztában is volt, mert amikor szeretett volna valamit elérni, akkor azonnal felemelte a telefont, és meghívta a családot vadasozni. Mindig bejött.

Volt ugyanis valami kapcsolata külföldön, ezért a nyolcvanas években is úgy vette elő a kapribogyót a spájzból, mintha cukrot hozott volna ki, és mindig elmesélte, hogy ez a vadas marha egy titkos családi recept, amit már az ükanyja is így főzött, és az ötvenes években egy férfi úgy belészretett, miután megetette vele, hogy az Erzsébet hídról akarta a Dunába vetni magát, amikor nemet mondott a lánykérésre.

Ez a sztori legtöbbször annyira felbosszantotta apámat, hogy még csak a lépcsőházban jártunk, amikor már mondta a magáét arról, hogy hol és mennyi marhahúst tudott Babika vásárolni az ötvenes években, vagyis hogy sehol és semennyit.

Ezt nyilván Babi is mindig hallotta, és szerintem jókat kuncogott magában.

Babi vadas marhája 1985 körül

Szerintem – mert gyerekkoromban fogalmam se volt a marha részeiről – vagy marhacombból, vagy fehérpecsenyéből készült. A hússzeleteke előbb mindig vajon sütötte meg, majd abba dobott pár ajókát, amit manapság szardellának nevezünk. Karamellizált hozzá cukrot, sőt mustárt is, hogy jobb legyen az íze, és mindig tett bele fehérbort. Ő az első a felsorolásban, aki már turmixgéppel pépesítette a puhára főtt zöldségeket, és nem csak tejfölt, de pici tejszínt is adott a mártáshoz. Hosszú makarónival tálalta, amit én csak úgy tudtam megenni, hogy miközben szívtam befelé, a vége felcsapódott a mártással az orromra, rosszabb esetben a homlokomra vagy a hajamra. Imádtam!

És akkor a végén a vadas szerintem. Az igazság az, hogyha Dávid nem ezt kérte volna a tizennyolcadik születésnapjára, akkor ez a poszt nem született volna meg. Évente egyszer készül, szeretjük, de fontos a hagyomány, így inkább a nagyanyám félét főzöm, méghozzá krumpligombóccal.

Vadas Dávidnak 2022-ben

1,5 kg borjú vagy fiatal marha fehérpecsenye
1 ek tárkonyos mustár
1 ek dijoni mustár
2 ek fehérborecet
1 kk vad kakukkfű
4 ek libazsír
2 ek cukor
2 szardella
3 szál sárgarépa
1 nagy szál fehérrépa
2 nagyobb csiperkegomba
3 babérlevél
10 szem fekete bors
só
1,5 dl száraz fehérbor
1,5 dl tejföl
0,5 dl tejszín
1/2 citrom reszelt héja
2 ek apró kapribogyó
só

A hentest megkérem, hogy vágjon szép, másfél centis szeleteket a húsból. Otthon kicsit sózom (igen), megkenem a mustárok keverékével, megszórom a kakukkfűvel, majd meglocsolom az ecettel is. Egy éjszakára a hűtőbe teszem. Másnap kiveszem a húst a hűtőből, és hagyom szobahőmérsékletűre melegedni. megtisztítom és felkarikázom a zöldségeket, majd felforrósítom a zsírt. A hússzeleteket elősütöm a zsírban, de nem kell megbarnulniuk, elég, ha csak szépen kifehéredik körben. Kiveszem az edényből, beleszórom a cukrot, és a szardellát, majd amikor elkezd pirulni a cukor, és olvadni a szardella, hozzáadom a hagymát, majd a zöldségeket. Visszateszem a húst, beleteszem a babérlevelet, a borsot, majd felöntöm a borral és épp csak annyi vízzel amennyi ellepi. Nagyon alacsony lángon, vagy a sütőben 160 fokon addig párolom, amíg a hús vajpuha nem lesz. Ekkor a húst kiveszem, a babérlevelet kidobom, a tejfölt, a tejszínt és a citromot a zöldségekhez keverem. Leturmixolom, majd beleszórom a kaprit is. Mehetne a tetejére, de akkor a gyerekek nem ennék meg.
Makaróni híján vajas spagettivel tálalom.

És egy kis kiegészítés: tudom, hogy több étterem kínál vadas csirkét, sőt pulykát is. De ilyen étel nem létezik. És nem is jó.

És akkor a végére a vadas marhára legjobban hasonlító recept Dobos C József szakácskönyvéből, a A Magyar-franczia szakácskönyvből 1883-ból. A könyvről, így a receptről is érdemes tudni, hogy tulajdonképpen csak egy fordítás, Johann Rottenhöfer (1806–1872, II. Miksa, majd II. Lajos bajor király szakácsa) Neue vollständige theoretisch-praktische Anweisung in der feinern Kochkunst mit besonderer Berücksichtigung der herrschaftlichen und bürgerlichen Küche című, 1877-ben kiadott szakácskönyvéből.