Hogy spóroljunk a konyhapénzen?

Ez nem egy megmondós poszt, mert már az elején be kell vallanom, hogy igazából fogalmam sincs mi a jó válasz, hogyan lehet ilyen árak mellett egyáltalán spórolni?! Annyira drága minden, hogy kevesebbet költeni szinte csak úgy lehet, ha nem eszünk. Mondjuk ez – mi tagadás – abszolút rám férne, viszont elég rosszul viselem. Ugyanakkor nem tudok elmenni a téma mellett, mert észrevettem, hogy akárhányszor meghallom az infláció szót, összeszorul a gyomrom.

Mivel ez egy gasztroblog, csak a konyhapénzt említem, hátha tudunk egymásnak pár jótanácsot adni!

Kimegyek a piacra, megyek egy kört, aztán még egyet, és megállapítom, hogy minden nagyon drága. Tulajdonképpen semmi nem lett olcsóbb a múlt hét óta. Okét, talán a spárga, esetleg egy picit az eper. De mire megyünk vele, ha minden más viszont drágább lett?! Mindenki csak ténfereg, nézi az árakat, a zöldségeket, a húst. Aztán persze bevásárol, jön a hétvége, enni kell, de minden nagyon megfontolt. Vége az örömvásárlásnak, legalábbis az ételek terén egészen biztosan.
Szupermarket dettó. Sok dolog el is tűnt, gondolom annyira drága lett volna, hogy be se hozzák.

Próbáltam spórolni így is, úgy is!

Nekem nem vált be a heti, kétheti vásárlás, és a lista, hogy mikor mit főzzek. Most inkább a gyakori bevásárlásra esküszöm, és ha jön az ihlet közben, akkor ahhoz szerzem be a hozzávalókat, ha nem, akkor pedig ahhoz, ami már rég volt, és szívesen enné a család. Az ihlet mostanában könnyen jön, ha valamit elfogadható árúnak találok. De most, amikor csak három, maximum négy dolgot veszek egyszerre, tényleg úgy tűnik, hogy kevesebb felesleges áruért fizetek. Így végre sikerült elérni, hogy soha semmit nem kell kidobni.

Ez drága vagy olcsó? Biztosan drága!

Sajnos semminek nem tudom az árát, még annak se, amit heti rendszerességgel veszek. Ha meg kell venni, akkor nincs mese, bekerül a kosárba. De az a kosár, ami öt éve 10.000 forint volt, az mára garantáltan legalább 40.000. Közben persze nyomaszt, amikor nincs liszt, vagy cukor, és át kell mennem máshova, ahol persze van, de szerencsére ehhez nem vagyunk hozzászokva.

Pár hete kértem egy kiló marhahúst és két darab velős csontot a csarnokban, és valamiért nem akart működni a telefonommal a kártyás fizetés. Kétszer próbáltam, semmi. És akkor azt vettem észre, hogy a hentes egyszer csak leveszi a pultról a becsomagolt húst, amíg én a táskámból próbáltam előhalászni a pénztárcám.
Nem lenne nagy dolog, és nem is vettem magamra, de elgondolkodtam rajta, hogy ez vajon valamilyen rossz tapasztalat miatt történt? Emberek már elrohannak a hússal fizetés nélkül a hentestől? Nem csodálkoznék egyáltalán, a bolti csirkemellen is látom a lopásgátló matricát, nyilván az se véletlen. Rossz érzés ezen gondolkodni.

A régi olcsó, spórolós ételek receptjei ma semmit nem érnek!

Olvasgatva a százéves, régi recepteket, nem feltétlen vagyunk kisegítve. A heti egyszeri hús evés manapság inkább „csak” környezetvédelmi okokból hasznos, nem spórolás céljából. Mert annak ellenére, hogy a hús drága, sokkal kevesebb kell belőle, mint zöldségből. Márpedig a zöldség és gyümölcsárak nekem egészen ijesztők. Régen minden olcsónak számított, amiben krumpli, bab, és zsír volt. Azt hiszem, csodálkoznának a régiek, ha meglátnák a mostani árakat!

Egészséges étkezés, sok zöldség és gyümölcs?

Hát nem is tudom. Aki szerencsés, és van kertje (és kútja), talán megtermeli a család számára elég zöldséget és gyümölcsöt. De nekünk tavaly például minden nagyon rosszul sikerült. Annyira, hogy idén kérdéses, hogy megéri-e egyáltalán! És mi van akkor, ha a család egy város közepén él?

Jöhetnek a tippek! Ti hogyan tudtok spórolni?