Gránátalmás cékla

A céklát téli zöldségként tartjuk számon, ami egyrészt igaz is, hiszen kitűnően vermelhető, sőt, ki se kell szedni az összeset a földből, elég csak rájárni amíg van, de azért az első nyári céklák pedig igazi nyári zöldségek, nem igaz?! Most pedig szeptember van, ősz, szóval, a cékla igazi őszi zöldség. A gránátalmás cékla legalábbis mindenképp, a gránátalma ugyanis pont ilyenkor érik.

A cékla levele egyébként nem véletlenül hasonlít nagyon a mángold levelére, ugyanis ők hárman a cukorrépával rokonok igencsak közeli rokonok. És bár utóbbit eredeti formában nem fogyasztunk, az első kettőért igencsak odavagyunk.

Zsidó újév, ros hásáná, gránátalma

Vasárnap este köszönt be a zsidó újév, a ros hásáná, amikor édes, és kerek dolgokat eszünk, ráadásul azokat még mézbe is mártjuk, biztos, ami biztos, megalapozva ezzel a következő esztendő édességét, kerekségét, gazdagságát és egészségét. Az ünnep itt két napos, a második este pedig szokás gránátalmát is enni, aminek a hagyomány szerint 613 magja van, pont annyi ahány micvát a zsidóknak be kell tartani.

Gránátalmás cékla

A szefárd és mizrahi származású zsidó családok az askenázokkal ellentétben ros hásánai szédert is tartanak ilyenkor, ami sokkal összetettebb, mint a mi mézbe mártott barheszünk és almánk.
Az ünnep első estéjén áldást mondanak azokra a különböző ételekre, amelyek az előttük álló évre vonatkozó kívánságainkat szimbolizálják.

A szertartás áldásai a legyen meg az Isten akarata szavakkal kezdődnek, és a bőség, az erő és a béke isteni ajándékait kérik. A szertartást szédernek nevezik, ami magyarul rendet jelent, mivel az áldásokat egy meghatározott sorrendben kell elmondani.

A hagyomány eredete a Talmudi korba nyúlik vissza, ahol azt javasolják, hogy minden újesztendő kezdetén az embereknek fogyasszák azokat az ételeket, amelyek bőségesen teremnek, így a jólétet jelképezik: a tököt, egy rubia nevű babot, a póréhagymát, a céklát és datolyát.

A legtöbb család asztalán így ilyenkor szuper színes lakoma díszeleg, aminek nem csak az íze, de a külleme is nagyon fontos: fényes, csillogó gránátalma, ragacsos, édes datolya, pikáns sütőtök, kissé csípős, karakteres póréhagyma, hosszú zöldbab, mélyzöld spenót és ropogós alma. De egyes családok spenót helyett inkább cékla vagy mángold levelet, alma helyett birsalmát, valamint más bab- és tökfajtákat használnak.

Az áldásokról

A datolya fogyasztása előtt azt kérjük, hogy ellenségeskedésnek legyen vége.

Gránátalma elfogyasztása előtt azt, hogy legyünk tele micvókkal, jó cselekdetekkel, mint ahogy a gránátalma tele van magokkal.

Mielőtt almát eszünk azt kérjük, hogy jó és édes évünk legyen a következő.

Mielőtt a zöldbabot esszük azt, hogy érdemeink gyarapodjanak. A líbiai zsidók viszont a zöldbab helyett cukrot és szezámmagot kevernek össze a bőség jelképeként, mert a szemek olyan aprók és sokfélék, hogy nem lehet megszámolni őket. (Innen jött a tahini, a szezámmagpaszta ötlete)

Tök fogyasztása előtt kérjük, hogy Isten minden gonoszságtól mentsen meg minket.

Mielőtt spenótot vagy más zöld levelet eszünk azt kérjük, hogy minden ellenségünk, aki megverhetne minket, vonuljon vissza, és mi utat törjünk a szabadság felé.

Póréhagyma fogyasztása előtt azt, hogy legyőzzük az ellenségeinket. A perzsa zsidók, akik mogyoróhagymát fogyasztanak ilyenkor, megtépkedik azt, majd a hátuk mögé, illetve a válluk fölé dobják.
A széderhez hal vagy birkafejet is használtak, méghozzá azért, hogy fejek legyünk, ne pedig farkak, vagyis vezetők, ne pedig hátul kullogó elmaradottak. (Főtt halfejet egyébként az askenáz családok asztalára is szokás tenni ilyenkor.)

(Az ellenség legyőzésével kapcsolatos áldásokról azért érdemes tudni, hogy ezek több száz éve születtek, akkor, amikor a zsidók életveszélyben éltek bizonyos országokban, és vannak is már olyan közösségek, ahol nem mondják őket, hanem valamilyen más, aktuális dolgot kérnek helyette.)

Tahinis, gránátalmás cékla ros hásáná ünnepére

6-8 közepes cékla
1 dl gránátalma melasz
1 dl datolyaméz
0,5 dl méz
10 szem datolya kimagozva
5 gerezd fokhagyma
1,5 dl tahini (szezámmag paszta)
0,5 dl frissen facsart citromlé
1 dl víz
só
kisebb csokor koriander
kisebb csokor menta
0,5 dl olívaolaj
10 dkg dió
1 db gránátalma

A legjobb íze akkor lesz, ha a céklát héjában megsütjük, majd ha kihűlt, megpucoljuk. A felét apró kockákra vágjuk, a másik felét botmixerrel pépesítjük. Elkeverjük a sóval, gránátalma melasszal, datolyamézzel, mézzel, apróra vágott datolyával (lehet mazsola is).
Elkészítjük a tahini mártást: a tahini pasztát kézi habverővel elkeverjük a zúzott fokhagymával, a sóval, a citromlével és a vízzel, majd az egészet összekeverjük a céklával. Nem kell teljesen homogénre keverni, akkor jó, ha látszik néhol a barnás tahini és a bíborvörös cékla külön is.
Több tálkába töltjük, a tetejét megszórjuk a zöldfűszerekkel, a gránátalma maggal, a megpirított és apróra vágott dióval, és meglocsoljuk kevés olívaolajjal.
Pitával, vagy pirítóssal a legjobb.
(Gránátalma melaszt és datolyamézet minden töröknél, illetve a nagyobb delikáteszekben is lehet kapni. Nem drága, és sokáig elég egy-egy üveg. Oké, a sokáig nem biztos, mert nagyon finom!)