Csirkemell brassói – valahol felsír egy Bächer Iván

Akinek gyereke van, az talán megért. Ha finnyás gyerekei vannak, akkor egészen biztosan. A helyzet az, hogy nálunk, ha azt szeretném, hogy megegyék a vacsorát a srácok, akkor háromféle húst jöhet csak számításba. Csirkemell, kacsamell, és kacsacomb. A legnépszerűbb a csirkemell, a többi csak a kedvünkért, és hogy bizonyítsák, ők egyáltalán nem is válogatnak. Ezért készül még a brassói is csirkemellből.

A csirkemell brassói az olyan, mint a pulykamell steak?

Igen, szerintem ez teljesen ugyanaz a kategória. Igazság szerint annyira nem hasonlít az eredeti receptre, hogy másképp kéne hívni. Na de ki az, aki tudja, hogy készül az igaz? Bächer Iván tisztába volt vele, szomorkodott is miatta az egyik novellájában.

Brassóiügyben járok, öregem, az igazi brassói ügyében. Tudod, az én nagyanyám a Britanniában dolgozott, ott volt felírónő, ha tudod, mi az. És ott megtanult igazi brassóit készíteni. Az volt a kedvence, hát megtanulta. És gyerekkoromban olyan brassóikat ettem, hogy az meghatározta egész későbbi világlátásomat; abból a brassóiból tanultam meg, hogy az életben elég egyvalamit tudni, ha azt tökéletesen tudjuk.

Ebből arra következtetek, hogy nem lenne boldog, ha meglátná az én csirkemellből készült brassóim. Pedig pár dolgot egészen úgy csinálok, mint ahogy elvárható egy ilyen népszerű és alapvetően igencsak egyszerű ételtől.

Az igazi brassói titokzatos dolog. Van benne fokhagyma, de nincs túlzásba vive, zsírral készült, de nem tocsog benne, van alatta némi lecsó is, de nem túl paradicsomos, nem savanykás, és persze nem érezhetjük benne a konzervnek fémízét soha.

Így készül nálam is, libazsírral, füstölt libamellel és kevés, anyukám által elrakott lecsóval. (Isteni lecsót készít anyám, nem ám csak úgy befőzi, hanem bográcsban készíti, hogy a füstössége is meglegyen, csakúgy, mint nyáron.)

A krumpli fontos, ebben Bächer is a gyerekeim nézeteit osztja

Csakhogy, míg másoknál a krumpli – szerencsés esetben – pont akkora, mint amekkora a hús, nálunk egészen pici kockákat vágunk belőle, majd félig megfőzzük, és csak utána sütjük ropogósra. Magában is megállná a helyét, de persze brassóival az igazi. Egyetlen gond van vele mindössze, hogy amikor a krumplit összeforgatom a hússal, negyed órájuk van a gyerekeknek, hogy megegyék, mert a túl pici krumpliknak az a hátrányuk, hogy talán túl hamar beszívják a szaftot. A tempóval egyébként sosincs gond.

Egyébként az igazi brassóinak a hússal egyenrangú komponense a krumpli, de az is meglehet, fontosabb is amannál; a brassói krumplija soha nem készülhet mirelitből, soha nem lehet tepsis krumpli, nem lehet hagymás, nem lehet fokhagymás, nem lehet püré, nem sülhet héjában. A brassói krumplija ropogós kell legyen, de csak annyira, hogy a zaftot beszívja mégis.

Ne haragudj Iván!

Brassói csirkemellből

• 1 fej hagyma
• 4 ek libazsír
• 15 dkg füstölt kacsa-, vagy libamell
• 2 gerezd fokhagyma
• 6 ek lecsó
• 1 kg csirkemell filé
• 1,5 kg krumpli
• só, bors
• olaj a krumpli sütéséhez

A krumplit megpucoljuk, és kedvünk szerinti méretre vágjuk. Sós vízben félpuhára főzzük, majd leszűrjük, és hagyjuk két percig szikkadni. Forró, bő olajban kisütjük.
Úgy időzítsük, hogy akkor legyen kész a krumpli, amikor a brassói csirkemell is.
A hagymát apró kockákra vágjuk, majd a zsíron megfonnyasztjuk.
Amikor kész, rádobjuk a zúzott fokhagymát.
A füstölt kacsamellet vékony csíkokra vágjuk, és a hagymára dobjuk a lecsóval együtt. Összeforraljuk, majd betesszük a falatokra vágott csirkemellet is. Sózzuk, borsozzuk, zsírjára sütjük.
Összekeverjük a brassóit a krumplival. Azonnal tálaljuk.