Sólet

Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az egyetlen sólet recept a blogon. Ez csak egy amolyan összefoglaló, amit mindenképp szeretnék megosztani a sóletről. Először is nagyon fontos leszögezni, hogy a sólet NEM BABFŐZELÉK! Másodszor pedig el kell árulnom, hogy autentikus sólet recept nem létezik. (Talán ez az. Mától lehet az.)

Kezdjük a sóletes fazékkal

Sóletből képtelenség kis adagot készíteni. Ha mégis sikerül, az csak egyet jelenthet: valami kimaradt belőle. A leggyakoribb probléma a sóletkészítéssel mindig az, hogy muszáj hozzá beszerezni egy megfelelő méretű lábost, és erre sokan nehezen veszik rá magukat.

Pedig, tapasztalatból mondhatom, nagyon jó annak az embernek lenni a társaságban, akinek van sóletes edénye.

Hogy konkrétumokat is mondjak: minimum 15 literes, de az se baj, ha 25. Arra kell csak odafigyelni, hogy egészen biztosan beférjen a sütőbe, méghozzá fedővel együtt. Ha két edény közül lehet választani, akkor egyértelműen a nagyobbik a nyerő. A nagyban ugyanis lehet kisebb adagot készíteni, de fordítva nyilván nem működik.

Olyan, hogy sólet hat főre, sajnos nem létezik.

Tíz adag tényleg csak a minimum. Ez pedig tíz tojást és jó esetben 2 kiló marhaszegyet, vagy tíz libacombot is jelent a babon és a gerslin kívül.

Milyen az igazi sólet?

Az igazi az, amit mi, vagy a családunk annak tart. Teljesen mindegy, hogy valaki, akit soha nem is ismertünk, vagy ha ismertük is, érdektelen számunkra a véleménye, mit gondol a mi sóletünkről! Van, aki olyat főz, mint amit gyerekkorában a nagymamája készített, és akad olyan, aki egészen mást, sőt, szándékosan mást készít.

Az én nagyanyám külön megpárolta a marhahúst és külön a babot, majd az egészet még összesütötte egy éjszakán át. Nagyon finom volt, és néha, amikor kifejezetten rá szeretnék gondolni, akkor én is így csinálom, de különben nem. Húsz éve vagyunk házasok a férjemmel, saját sólet receptünk lett ez idő alatt.

Ez a mi hagyományunk.

Hogy továbbviszik-e majd a gyerekeim, vagy nem, az majd kiderül. Ha nem, akkor egy rövid hagyomány volt csupán.

Az igazi sólet kemencében sül

Valóban? És ki szerint? Az igazság az, hogy nagy-, és dédszüleink valóban elhordták a pékhez péntek esténként a sóletet, aki miután megsütötte a kenyeret, betolta a kemencébe a zsidók sóletes edényeit is, amit aztán a péklegények, vagy a gyerekek házhoz vittek másnap. Ez akkoriban volt, amikor nem volt még otthon szuper elektromos sütő, ami remekül tartja az akár 80-100 fokos, viszonylag alacsony hőmérsékletet is, hosszú időn keresztül.

Csakhogy azóta legtöbbünknek van otthon jó sütője, viszont megszűntek azok a pékek, akik a valódi kenyér után hajlandók voltak sóletet is sütni. Aki viszont olyan szerencsés, hogy van otthon kemencéje, az használja ki sűrűn a lehetőséget, és készítse abban a sóletet, amikor csak tudja.

Mitől zsidó étel a sólet?

A zsidókra vonatkozó vallási parancsolatok és hagyományok egész sora foglalkozik a szombattal, a pihenőnappal. Szombaton (ami péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tart) tilos bizonyos dolgokat csinálni. Ilyen a tűzgyújtás és a főzés is. Ez azt jelenti, hogy előre kell gondoskodni arról, hogy az ünnepi ebéd melegen kerüljön az asztalra.

Ha nem télen olvasod ezt a bejegyzést, akkor talán nem is tulajdonítasz neki különösebb figyelmet, de ha egy hideg novemberi napon gondolsz arra, hogy a tűzgyújtás tilalma miatt egész nap nem tudsz meleg ebédhez jutni, akkor már más a helyzet. Nem olyan régen, amikor még nem voltak programozható sütők, akkor bizony komoly fejtörést okozott a zsidóknak, hogy meleg ebédet ehessenek a szombati ebéden.

A sólet válasz a problémára

Már pénteken el lehetett kezdeni az elkészítését, lassan főtt meg, utána pedig sokáig melegen lehetett tartani anélkül, hogy megromlott volna.

Hogy ezeknek a feltételeknek pont egy babos egytálétel felet meg, talán a véletlen műve. A sólet ugyanis csak Magyarországon ilyen, más országokban máshogy főzik a zsidók, más alapanyagokból.

Akad, ahol alig van benne bab. Sőt, létezik olyan, amiben egyáltalán nincs is. Néhol csicseriborsóból főzik, máshol pedig inkább krumpliból. Vannak, akik a lencsére esküsznek, a Közel-Keleten pedig előfordul sok rizzsel is.

De akkor mégis, milyen az én sóletem?

A legfontosabb, hogy sóletet akkor főzzünk, ha sok vendéget várunk. Akkor viszont kevés ennél jobb étel létezik, akkor is ha zsidó vagy és akkor is, ha nem! Mert annak ellenére, hogy az alapanyagok sora talán hosszú, munka csak kevés van vele. Miután mindent bepakoltunk az edénybe, csak sütni kell.

Mitől kóser egy sólet?

Attól, hogy kóser konyhában készül, kóser edényben, és kóserek a hozzávalók is. Ezen felül zsidónak kell meggyújtani a lángot, amin az étel készül és van még pár apróság, de ezek a legfontosabbak.

Vallásilag nem számít kósernek egy nem kóser vágásból származó libából vagy marhából készült sólet, még akkor sem, ha azt egy zsidó főzi. A nem kóser sólet attól még természetesen zsidó étel, és lehet nagyon finom, sőt, bármikor lehet finomabb is, mint egy kóser, hiszen egy étel a szakács tudásától és az alapanyagok minőségétől függően lesz finom vagy sem.

Úgyhogy, főzzetek otthon nyugodtan nem kóser, vagyis tréfli sóletet, nagyon finom lesz, megígérem!

Lássuk a receptet!

• 2 db füstölt libacomb
• 2 babérlevél
• 2 fej hagyma
• 15 dkg libazsír
• 50 dkg szárazbab (beáztatva)
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 kk köménymag
• 3 sárgarépa
• 1 kg marhaszegy vagy 6 nagy szelet csontos lábszár, a velős csonttal együtt
• 1 db minimum 15 centis marha velős csont
• 12 db egész bors
• 8 db tojás
• 10 dkg gersli

A füstölt libacombot kuktában puhára főzünk a babérlevéllel és némi sóval kb. 60 perc alatt. Lehet, hogy a füstölt comb nagyon sós, figyelni kell. A főzővizet nem dobjuk el, ez megy majd a sóletbe.

A hagymát fél karikákra vágjuk, és sok libazsíron megdinszteljük. A
Van másik iskola is, amikor a hagyma nyersen megy a bab mellé, majd szépen megfő, sőt, egyik nagynéném esküszik az egészben hagyott hagymafejekre is, de én a zsíron való lassú dinsztelés híve vagyok. Minél lassabb, annál jobb!

Erre jön a beáztatott tarkabab, a zúzott fokhagyma, köménymag, a sárgarépa félbevágva, a libacombok, és a marhahús.

Velős csontot sokan nem tesznek a sóletbe, de szerintem ez a lelke. A lassú sütés alatt a velő egy része észrevétlenül kiolvad a csontból, amitől egészen fantasztikus lesz a végeredmény. Azok is szeretni szokták, akik egyébként nincsenek oda a velőért.

Lehet, hogy sokakat meglep majd, de egy amerikai barátnőmtől azt tanultam, hogy a sóletbe kell egy pici ketchup. Oké, hallom ám, ahogy sokan most felháborodásuknak adnak hangot, de higgyetek nekem! Mindössze egy evőkanálnyiról van szó, nem többről! Nem tudom miért, de az az egy kanál tényleg jót tesz neki, úgyhogy kipróbálásra ajánlom. Nem írom bele a hozzávalókba, nehogy elrettentsen valakit feleslegesen. Aki elolvassa az viszont látja. Maradjon a mi titkunk!

Beledobjuk az egész borsot is, és ha úgy érezzük, hogy jót tenne a füstölt íznek, akkor egy pici majoránnát is. A tojásokat nagyon alaposan megsikáljuk és a sóletbe tesszük. Fontos, hogy ellepje majd a lé.
Ezután felöntjük a libacombok főzőlevével, lefedjük, és mehet a sütőbe 180 fokra, amit azonnal mérséklünk is 130 fokra. A hőfok nincs kőbe vésve, Lehet 80 és 150 között bármi. 80 fokon egy egész éjszaka szükséges, mire elkészül a sólet, 150 fokon akár 3 óra alatt is kész.

Láblógatás következik!

130 fokon 4-5 óra szabadidő következik. A sólet felé se kell nézni, lehet nyugodtan olvasgatni a kanapén heverészve, aludni, esetleg bármi mást dolgozni. Ha sz idő kitelik, vegyük le a fedőt, és nézzük meg, milyen állapotban van a marha. Mindig a marha a sarkalatos pont, a bab általában vaj puha, mire a hús elkészül.

Ha már majdnem tökéletes, akkor vegyük ki a libacombokat, és keverjük bele a sóletbe a gerslit. A combokról pedig szedjük le a húst, és azt is keverjük óvatosan a sóletbe.
Természetesen régen, amikor a pék sütötte készre az egészet, nem volt erre lehetőség. Mindent egyszerre tettek az edénybe, majd azt légmentesen betapasztották, úgy tették a sütőbe.

Csukjuk vissza s ütő ajtaját, és bátran adjunk még az egésznek egy órát, vagy akár többet is. Amikor teljesen kész, szeleteljük fel a szegyet és akár tálalhatjuk is.

Fontos: a sóletet nem kenyérrel, hanem barhesszel szokás enni! Nagyon finom mellé a frissen reszelt, fokhagymás, ecetes cékla.