Birsalmás céklaleves

A legjobb receptek általában kétféleképpen születnek: vagy alapos előkészületekkel, tervezéssel, vagy abszolút a véletlenen múlnak, mint esetünkben. A birsalmás céklaleves húsgombóccal ugyanis nemcsak a hozzávalók vonatkozásában spontán, hanem az eszközhasználatban is. Mondanám, hogy ami a hűtőben volt, de egyfelől még az is benne van, amit az utcán találtam (egy szép birsalma) és a végeredmény a totális konyha és eszközhiány miatt is lett ilyen fantasztikus. Folytatódik a húsgombócleves projekt!

Ez is a húsgombócleves projekt része, de kezdjük az alapanyagokkal:
Volt otthon két marék darált bárány (a hentes szerint bárány, de nyilván csak egy jó ízű, fiatal birka lehet az november elején) ami köftének készült eredetileg. Bármilyen kicsit zsírosabb darált hússal helyettesíthető.
A húsgombóchoz szikkadt barheszt használtam, egy jó nagy szeletnek levágtam a héját, majd ujjal apróra morzsoltam. Ettől picit édeskés lett a gombóc, de nagyon finom.
Aztán négy napja készült egy jó adag sült cékla, ebből volt még kettő, ami kevés lett volna egy leveshez, így tettem bele három nyerset is.
Vöröshagymám nem volt, viszont volt négy fej lila hagyma, amit el is használtam, ha már más zöldség nem akadt.
Tettem viszont bele sok fokhagymát és gyömbért, és egy nagyobb birsalmának a kipréselt levét.

A céklalevesek egy részét mindig leturmixolom, vagy botmixerrel, vagy turmixszal, de az erdőbényei konyhám még csak egy halvány rajz a falon, így egy fellépőn egyensúlyozott indukcióslap a tűzhely, és ezzel nagyjából ki is fújt a modern konyhai eszközök sora. Pár hete viszont levittem egy gyümölcscentrifugát, ne foglalja Pesten a helyet felkiáltással, és milyen jól tettem!

Mégiscsak jó valamire a gyümölcscentrifuga!

Idő hiányában ugyanis a birsalmának ugyanis csak a levét használtam fel, a friss céklának viszont a levét és azt a hátramaradt pépet is, amit a gép maga után hagyott.

Életem céklalevesét főztem! Érdemes elővenni a gépet a kredenc aljából! Az utolsó pillanatban a leveshez öntött friss cékla, birsalma és gyömbérlé ugyanis valami elképesztően vibráló, friss ízt adott az addig csak hagyományos levesnek!

Birsalmás céklaleves

A leveshez:
2 főtt cékla és 3 nyers cékla (vagy 5 nyers) – közepes darabok
4 fej lila hagyma
6 ek étolaj
1 nagyobb birsalma
7-8 centis gyömbér
2 gerezd fokhagyma
2 citrom leve
só, bors
zöldfűszerek a tálaláshoz, lehetőleg minél több (a menta és a kapor extra jó, de petrezselyem vagy koriander is tökéletes)

A húsgombóchoz:
25-30 dkg darált hús
a leveshez megdinsztelt lila hagyma fele
2 gerezd fokhagyma
sok frissen darált bors
só
1 tojás
1 nagy szelet szikkadt barhesz héj nélkül (esetleg kenyér vagy zsemle)
pár evőkanál víz
2 ek petrezselyemzöld

A lila hagymát apró kockákra vágjuk, és az olajon kevés sóval lassan megdinszteljük. Amikor elkészült, felöntjük kevés vízzel, és visszapirítjuk zsírjára, majd a felét kivesszük és húshoz adjuk. A lábosban maradt hagymára rádobjuk a felkockázott főtt céklát. Ha nyersből készítjük a levest, akkor miután megtisztítottuk, küldjük át az egészet a gyümölcscentrifugán, majd a levét tegyük félre, a megmaradt céklahúst pedig dobjuk a hagymára a zúzott fokhagymával együtt és pár percig pirítsuk, öntsük fel vízzel, közben pedig készítsük el a húsgombócokat.
A húst gyúrjuk össze a dinsztelt hagyma másik felével, a fokhagymával, a fűszerekkel, a lereszelt, vagy elmorzsolt barhesszel, a tojással, annyi vízzel, hogy ne legyen kemény a massza és a petrezselyemmel. Formáljunk belőle nagyobbacska gombócokat, és tegyük a levesbe alacsony lángra.

Közben nyerjük ki a megtisztított birsalma és a gyömbér felének is a levét. Amikor a húsgombócok megfőttek, zárjuk el a lángot a leves alatt öntsük hozzá a céklalevet, a birsalmalevet és a gömbér levét. Ízesítsük ha szükséges még sóval és borssal, illetve az egyik citrom levével.

Tálalásnál adhatunk hozzá tejfölt, zöldfűszereket, csilit, és még citromot. Ami viszont „kötelező kör”, az a maradék gyömbér vékonyan felcsíkozva.
Leves minden napra!