Gombóc kisokos

A gombócról tényleg igaz, hogy mindenki meg tudja csinálni. Mégis, sokan félnek tőle, hogy nem sikerül, hogy kemény lesz, vagy hogy szétesik. Pedig az igazság az, hogy sokkal könnyebb tökéletes gombócot készíteni, mint rosszat. Még szerencse, hogy a túrógombóccal nincs ilyen probléma.

Gombóchoz a krumplit

Ha jó fajta krumplit választunk, az már fél siker. Gombóchoz a „C” típúsú burgonya való, amit főleg sütéshez ajánlanak. Ez a krumplifajta szétfő, ha sokáig főzzük, éppen ezért csak ebből szabad krumplipürét készíteni. Ha a krumpliban apró csomók maradnak, miután összetörtük, akkor az nem annyira jó gombócnak, és biztosan rossz pürének.

Sütni való krumpliból készül még a nudli, a krumplis tészta és én azokat a leveseket is abból főzöm, amibe krumplit teszünk. Ilyen például a gulyás is. A gombóc viszont egyértelműen csak ebből jó.

A tökéletes gombóc recept

Azon nem érdemes vitatkozni, hogy a gombóc barackos, szilvás, lekváros, vagy esetleg fügés legyen az a gombóc – bár a barackos nyár közepén azért elég jó szokott lenni. A lényeg inkább a tészta.
Ehhez a krumplit először héjában meg kell főzni, majd még forrón meg is kell pucolni. Utána, a legjobb, ha azonnal áttörjük, és kiterítjük a gőzölgő krumplit egy tálcára, hogy a felesleges gőz eltávozzon belőle, de ha épp nincs időnk forrón áttörni, akkor megtehetjük ezt hidegen is.

Ehhez adjuk a lehető legkisebb tojást, két kanál vajat, esetleg más zsiradékot, sót és 30 deka lisztet. Gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. Előfordulhat, hogy kell még bele némi liszt, ez a krumpli állagától függ. Ezért írtam 30-40 dekát a receptbe, de a 40 tényleg a maximum.

Ha több a liszt, még lágyabb lesz a tészta

Érdekes, hogy egy idő után a liszt pont fordítva kezd viselkedni, és minél többet teszünk belőle a gombóctésztához, annál lágyabb lesz a tészta. Ezért soha ne tegyünk bele nagyon sokat!

A gombóc tésztája egyébként is kissé ragadós és lágy, ez nem baj, ilyennek kell lennie.

Hozzávalók:

• 1 kg sütni való krumpli
• 30-40 dkg sima liszt
• 2 ek vaj vagy más zsiradék
• só
• (1 tojás, de csak akkor, ha nem sikerül jó lisztes, sütnivaló krumplit venni.Különben a tojás felesleges.)

A töltelékhez:

• 20 szem szilva
• 10 dkg porcukor
• 2 ek ceyloni fahéj

vagy

• 15 szem füge
• 4 ek méz

A forgatáshoz:

• 25 dkg zsemlemorzsa
• 5 ek étolaj

vagy

• 10 dkg darált mák
• 10 dkg porcukor

Egy nagy lábosban forraljunk sós vizet. A kész tésztát vastagon lisztezett deszkán nyújtsuk 3-4 mm vastagra, és vágjuk kockákra. A kockák nagysága attól függ, hogy mi kerül bele. Ha szilvás gombóc készül, akkor a kimagozott szilvákat töltsük meg fahéjas cukorral, ha pedig fügés gombóc a befutó, akkor egy nagy, konyhai fecskendővel nyomjunk a füge közepére egy kevés mézet. Tegyük a gyümölcsöt a tészta közepére, óvatosan fogjuk össze úgy, hogy sehol se tudjon kifolyni belőle semmi, majd tegyük a gombócokat a forró vízbe. Ha a gombóc felúszott a víz tetejére, akkor el is készült. Szedjük ki lyukas lapáttal, és hagyjuk kissé megszáradni, majd forgassuk bele az előzőleg megpirított, majd olajjal elkevert zsemlemorzsába, vagy a cukros mákba.

A gombóc frissen a legjobb, de tegyétek a szívetekre a kezeteket, és valljátok be ti is, azért a hűtőből előkapott, a konyhapult felett a szánkba tömött gombóc se rossz! Na ugye!

Ha gombóc, akkor Indul a bakterház!

Koltai Róbert életrajzi könyvében említi, hogy a híres gombócos jelenethez a kellékes felkutatott egy ősrégi kukoricagombóc receptet, ami viszont annyira rettenetes volt, hogy szó szerint összeragadt tőle a szájuk, ezért első nap le is kellett állítani a forgatást, mert nem tudtak beszélni a kamera előtt. Másnapra krumpligombóc készült, így sikerült is elénekelni a Megy a gőzöst és a Szeretik a tik a meggyet. A kukoricamálés gombócokat viszont a kellékes lefagyasztotta, mert arra gondolt, hogy kitűnően lehet majd dobálni a gombóchajigálós jelenetben (59:30-nál kezdődik a jelenet). A jelenet elpróbálása után a színészek meg is beszélték, hogy nem fogják erőből dobálni egymást, mert olyan kemények, hogy akár komoly baleset is lehet a vége. A jelenet végén a bakterház összedől, így azt is elpróbálták, hogy a végszóra a „bakter” kiszalad a díszletből, és merre fut, mert a robbantás miatt csak egyszer tudták ezt a részt felvenni.

A tízpercesre tervezett gombócdobálásból aztán végül csak két perc lett, mert a bakterházat idő előtt felrobbantották.

Olvasztó Imre elbújt egy hatalmas vájdling gombócrettenettel az asztal alá, és amikor legalább nyolc perc lett volna még hátra a jelenetből, akkor kiugrott, és ötven centiről tiszta erőből a bal szemembe vágta és az a kőkemény, jéghideg gombóc telibe találta a szememet – mesélte Koltai.

A hirtelen fájdalomtól el is felejtette, hogy neki kéne adnia a végszót, és a szemét fogva, jajgatva kirohant a bakterházból, ezért a stáb azt hitte, hogy ideje robbantani.

Dőlni kezdett a bakterház. Porfelhő, odabent pánik – ugyanis nem volt megbeszélve, hogy ebből a pozícióból hova meneküljenek. Csoda, hogy nem történt komoly baleset. Én tudtam, hogy megvakultam, mert, bár a bal szememet találta el, de a jobb szememre sem láttam, mert a prézli belement abba is. Nagyon össze voltam törve, szó szerint is a csapástól, na de főleg attól, hogy milyen szégyen, hogy egy színész a saját fájdalmát helyezi előtérbe a jelenet helyett, és gyáva nyúlként kirohan, közben összedől a bakterház, és nem lehet folytatni a munkát.

Már csak egy kínzó kérdés maradt. A gombóc az desszert, vagy főétel?